Simon (Timár) Piroska vagyok. 1994-ben végeztem a nyolcadik osztállyal és döntésemben, hogy hogyan tovább, nagyon sokat segített a falunkban újonnan létrehozott iskola. Bizony nekem is voltak kivitelezhetetlennek látszó álmaim, ezért nagyon örültem, hogy itthon is akar Berszán Lajos papbácsi egy iskolát. Kíváncsian jelentkeztünk a felvételire, kialakult az első osztály, amelyben többen voltunk lányok, mint fiúk.
Mit adott az a négy év? Elsőként családot, szerető tanárokat és nem utolsó sorban a mi drága papbácsink odaadó, gondoskodó szeretetét. A négy év felejthetetlen emlék számomra és bátran mondom, mindannyiunk számára, hiszen 25 év távlatából visszanézve ugyanúgy végigjárnám újból. A fontos, hogy hinni kell mindabban, amit csinálsz és ahogyan csinálod. Az internet nélkül éltük meg ezeket az éveket és talán a kölcsönös szeretet ezért is alakult ki bennünk olyan mélyen, mert megtanultuk egymást értékelni.
Kedves diákok! Merjetek álmodni, legyetek szeretettel és tisztelettel tanáraitok és társaitok iránt. Ez az iskola lehetőség, tanulni pedig mindenhol kell, ha terveidet meg szeretnéd valósítani. Értékeljétek, hogy a falunkban él még közöttünk egy csodálatos ember Berszán Lajos személyében, aki annak idején a köveket is megmozgatta, hogy te, kedves kis diák, kényelmesen beülhess az iskolapadba! Áldott legyen a jò Istennek Szent Neve az ő életében!
Magyar 
Română