Több évi barátság alapján (csíksomlyói búcsú 1990, 1991, 1992, magyarországi pápalátogatásra 120 fő meghívása Gyimesfelsőlokról 1991. augusztusában), 1992 őszén a debreceni KÉSz (Kersztény Értelmiségiek Szövetsége) nevében – mint a szervezet alapító vezetője — Keresztesné Várhelyi Ilona alapítványt hozott létre Sziklára Épített Ház – csángó-magyar lelki közösség néven, azzal a céllal, hogy Gyimesfelsőlokon közösségi funkciókra zarándokház épüljön. Az alapítvány elnöke Fodor András atya lett, Az építkezés tervét Berszán papbácsi elfogadta, és telket biztosított az épület számára. A helyszín ismeretében Haranghy Sándor építészmérnök (Debrecen) megtervezte az épületet, amelynek romániai engedélyeztetését Keresztes Szabolcs épitészmérnök (Csikszereda) végezte.
Az épület alapkövét 1993 pünkösdjén Bálint Lajos érsek áldásával helyeztük el Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére. Ugyanekkor 72 kiscserkész avatására is sor került. Az ünnepségre a debreceniek a Duna Televíziót is meghívták, amely később is kitüntető figyelemmel követte és tette nemzetközileg ismertté a terv megvalósulását. A debreceni alapítvány anyaországi és külföldi támogatók anyagi és fizikai segítségével, a helyi lakosság bevonásával kezdte el az építkezést. Németh István magyarországi cserkészparancsnok vetette fel, hogy a zarándokház funkció mellett egy középiskolának is helyet adhatna az épület. Ez egybeesett Berszán papbácsi szándékával, és a debreceni kezdeményezők is szívesen fogadták a javaslatot.
Így aztán a tanügyi hatóságok jóváhagyásával 1994. szeptember 15-én egyetlen 30 fős osztállyal megindult az iskolai oktatás a község klubtermében. A távolabbról jelentkező diákok a plébánián laktak.
A harmadik tanév második hónapjára annyira elkészült az iskola épülete, hogy már be is költözhetett a három osztály. Igaz, hogy még sok belső munka várt elvégzésre, de az öröm, hogy saját épülete van az intézménynek, újabb lendületet adott a munkára, a fejlődésre.
Az első ballagásra (1998 pünkösdje) készen állt az épület.
2003-ig ebben az épületben folyt az oktatás és ebben volt a kollégium, konyha és ebédlő is.
Pe baza mai multor ani de prietenie (Pelerinajul de la Șumuleu Ciuc 1990, 1991, 1992, invitația a 120 de oameni din Lunca de Sus la vizita Papei Ioan Paul al II-lea, în Ungaria în august 1991), în toamna anului 1992, în numele KÉSz (Asociația Intelectualilor Creștini) din Debrecen, Ilona Keresztesné Várhelyi a înființat o fundație cu scopul de a construi o casă de pelerinaj și cu funcții comunitare în Lunca de Sus. Părintele András Fodor a devenit președintele fundației, părinte Berszán a acceptat planul de construcție și a oferit teren pentru clădire. Cunoscând locația, arhitectul Sándor Haranghy (Debrecen) a proiectat clădirea, care a fost autorizată în România de arhitectul Szabolcs Keresztes (Miercurea Ciuc).
Piatra de temelie a clădirii a fost așezată în ziua de Rusalii din 1993, cu binecuvântarea episcopului Bálint Lajos, în cinstea Sfântei Elisabeta a Casei Arpad. Tot atunci a avut loc și investirea a 72 de cercetași mici. La sărbătoare, locuitorii din Debrețin au invitat și Televiziunea DunaTV, care a urmărit cu un interes deosebit realizarea proiectului și l-a făcut cunoscut pe plan internațional. Fundația din Debrețin, cu sprijinul financiar și fizic al susținătorilor din țară și din străinătate, și implicarea populației locale, a început construcția. Comandantul cercetașilor din Ungaria, Németh István, a propus ca, pe lângă funcția de casă de pelerinaj, clădirea să găzduiască și o școală secundară. Acesta s-a potrivit cu intenția părintelui Berszán, iar inițiatorii din Debrețin au primit cu plăcere această propunere.
Astfel, cu aprobarea autorităților din domeniul educației, pe 15 septembrie 1994, în sala de club a comunei a început procesul de învățământ școlar cu o singură clasă formată din 30 de elevi. Elevii care veneau de la distanță locuiau la parohie.
Până în a doua lună a celui de-al treilea an școlar, clădirea școlii era atât de avansată încât cele trei clase au putut deja să se mute în ea. Este adevărat că mai rămăseseră multe lucrări interioare de finalizat, dar bucuria de a avea o clădire proprie a oferit un nou impuls pentru muncă și dezvoltare.
La prima festivitate de absolvire (Rusaliile din 1998), clădirea era deja complet finalizată.
Până în 2003, în această clădire a avut loc procesul educațional, care includea și un internat, o bucătărie și o sală de mese.
Based on several years of friendship in the fall of 1992 in the name of the Debrecen KÉSz (Kersztény Ertelmiségi Alapít Varakozási alapitvány Szévezénge) – as the House Built on the Rock – Csángó-Hungarian spiritual community, with the aim of building a pilgrimage house for community functions in Gyimesfelsőlok. Father András Fodor became the president of the foundation. Father Berszán accepted the construction plan and provided a plot of land for the building. Knowing the location, the architect Sándor Haranghy (Debrecen) designed the building, and the Romanian licensing was carried out by the architect Szabolcs Keresztes (Csíkszereda)With the approval of the educational authorities,on September 15.1994 school education began in the community clubroom with a single class of 30 students.Students from more distant areas lived in the parish.By the second month of the third school year,the school building was sufficiently completed for the three classes to move in.Although much interior work still needed to be done,the joy of having its own building gave the institution renewed momentum for work and development.By the time of the first graduation (Pünkösd 1998), the building was ready.Until 2003,education continued in this building,which also housed the dormitory, kitchen,and dining room too.






Készítette az Aprószeg csapat, az Örökségünk-Őrei vetélkedő versenytémájaként