Kedves Iskolám!
Antal Kinga vagyok, 12 éve ballagtunk, 2008 júniusában . Azóta orvossá cseperedtem, aneszteziológusként dolgozom Németországban. Hálás vagyok az otthon töltött iskolás éveimért és mikor bemegyek műszak után a kórház kis kápolnájába elmondani egy imát, hálát adni, szeretettel gondolok minden kedves volt iskolástársamra, tanáraimra és a Papbácsira. Bizony fel-felcsillan olyankor, abban a nyugodt pár percemben sok boldog pillanat, néhány csínytevés, öröm, sikerélmény, amit kis-, majd nagydiákként volt szerencsém tapasztalni . Úgy gondolom, az a hét diákév (az otthon melege mellett ) tökéletes felkészítő volt az életre és aki teljes szívéből akarja, az ilyen alapok után bárhol, bármilyen körülmények között meg tudja állni a helyét.
A ballagó diákok tarisznyájába szívemből pakolom útravalóként az alábbi verset Kányádi Sándortól:
Előhang
vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
Kedves Papbácsi , kedves Tanárok! Köszönök mindent, Isten fizesse!
Szeretettel, Antal Kinga