Ambrus István (Ábel)

1982-ben láttam meg a napvilágotegy augusztusi hajnalon, Gyimesfelsőlokon. Ambrus István névre keresztelt Ft. Berszán Lajos „Papbácsi” a Szent András templomban. Az Ábel bérmanevet Sebestyén Antal bérmaapámtól kaptam, amit azóta is „elsődleges” névként használok. Jelenleg a kapnikbányai Szent Borbála egyházközség plébánosa vagyok, Máramaros megyében, a Gutin hegység lábánál elterülő kis bányászváros (Kapnikbánya) római katolikus híveinek lelki gondozásán fáradozom. Húsz évvel ezelőtt végeztem az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum diákjaként. Visszatekintve hála és öröm tölt el, hogy szülőfalum középiskolájában végezhettem. A Sziklára Épített Házban úgy gondolom, megtaláltam azt az alapot, Jézus Krisztust, akire építhettem életemet. Középiskolai éveim alatt mélyült el és erősödött meg bennem a papi hivatásom. Az imádság és a tanulás együtt jó irányt mutattak, hogyan is kell az életben élni: imádkozva és dolgozva. Az iskolánk névadójának, Szent Erzsébetnek a példája, hite, bátorsága, Isten és embertárs iránti szeretete erőteljes hatással volt életemre. A tanárokkal, nevelőkkel és diáktársakkal együtt eltöltött közös évek fiatalkorom legszebb pillanatainak számítanak. Szívemben őrzöm az ott megkötött barátságok emlékét. Ha egy képpel kellene kifejeznem az ott létem éveit, a család képe lenne számomra a legideálisabb: úgy éltünk, mint egy nagy család.
A diákokat, végzősöket arra bátorítom, hogy a reménytelennek tűnő helyzetekben is őrizzék meg reményüket és hitüket Istenben. Az Ő kezében van az életünk és „tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik.” (Róm 8,28)

A tanároknak üzenetként azt tolmácsolom, hogy ne adják fel nevelő, alapozó és formáló hívatásukat, még akkor sem, ha kevés hálát tapasztalnak életükben. Isten az, aki megjutalmaz. “A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak.” (Róm 12,12)
A Papbácsinak üzenem bátorításként: „Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” (Dán 12,3)
Isten áldását kérem szeretett Iskolám diákjaira, végzőseire, tanáraira, nevelőire és a Papbácsira, hogy jelenléte által megtapasztalható legyen a mennyei Atya gondviselő szeretete.