Ambrus Emese-Mária

Én akkor születtem, amikor Berszán atya az iskola tervét érlelte lelkében. Mikorra iskolaéretté cseperedtem, már a tanintézmény el is kezdte működését. Szüleim iskolás táskát tettek a hátamra, és a gyimesi csángók hőn szeretett papbácsijához vittek iskolába. Ott, a tizenkét iskolai év alatt, sok más társammal együtt a tudományok felfedezése és megismerése mellett mélyen gyökerező erkölcsi magvak termőföldjévé tettek minket oktatóink.

Az életpályám alakulásához és döntéseim meghozatalához úgy gondolom minden oktatóm, tanítóm hozzájárult, de szívemben mégis két kedves emlék él elevenen.

Egyik, amikor egy földrajzórán öt perces bemutatókat tartottunk különböző országokról. A végén az akkori aligazgató a következő szavakat intézte hozzám: „ajánlom neked a tanári pályát”. Lehet akkor elcsépelt szavaknak tűntek nekem, de a későbbiekben nagyon foglalkoztatott, vissza-visszatért életem során ez a gondolat. A másik, amikor 12. osztályos egyetemválasztási lázban a hittantanárunk „Biblia 5 percben”-foglalkozásokat tartott, ahol felkeltette az érdeklődésemet a szent könyvek és szövegek tanulmányozása iránt: így jutottam el a kolozsvári teológiára. A teológia elvégzése után szülőfalum iskoláiba tértem vissza, ahol szívemet melengette a barátságos, befogadó légkör. Most már nem mint diák, hanem mint oktató lehettem jelen. Ez az élmény talán a tékozló fiú hazatérésével hasonlítható össze, hiszen azt az atyai szeretetet élhettem át, mint a fiú, aki „tanulási ideje után hazatért”.

Kedves végzős diákok! Nektek azt üzenem, hogy a sikeres érettségi titka nem más, mint a kitartás, tanulás, önbizalom és a sikerben való hit. Minden vizsgaalkalommal köszönjenek nektek is vissza a mi papbácsink szavai: „Fiam, tanulj és kérd a Szentlélek segítségét, hogy jutasson eszedbe minden tudást. De ha nem tanultál, Ő sem tud segíteni.” Az életutatokon pedig jussanak eszetekbe Teréz anya az Élethimnuszban leírt szavai: „az élet küzdelem – harcold meg!”

A papbácsinak és tanáraimnak köszönöm az „embert faragó munkát”, amivel tanítottak és tanítanak. Érzéseimet velük kapcsolatban Reményik Sándor szavaival szeretném összefoglalni: „ Én nem tudom, de áldom Istent/ Ki nékem megváltást hozott, / És azt, aki értem csak/ Egyszer is imádkozott.”

Ambrus Emese-Mária hitoktató
a Domokos Pál Péter Általános Iskolában és
az Árpád-házi Szent Erzsébet Római- Katolikus Líceumban