1999-2003 között voltam a Szent Erzsébet Líceum tanulója. Külsőrekecsinből származom és érettségi után Papbácsi közbenjárásával Magyarországra kerültem.
A gyimesi középiskolai évekről elsőnek mindig a hála jut eszembe: hála a Papbácsinak, aki szüntelenül küzdött az iskola fennmaradásáért, fejlődéséért. Köszönet a volt tanároknak, nevelőnőknek és a többi munkatársnak, akik bennünket, csángó gyerekeket támogattak és segítettek a tanulásban, beilleszkedésben.
Nagyon sok szép emléket őrzök a szívemben. A legszebbek, azt hiszem, mégis az ünnepek voltak, a közös éneklések. Emlékszem például, amikor egyszer egy hétvégén a Papbácsi az ebédlőben Petőfi Sándor Rózsabokor a domboldalon című megzenésített versét tanította meg nekünk.
A líceum mai diákjainak azt tudom üzenni, hogy értékeljék az emberi kapcsolatokat, tiszteljék a tanárokat, egymást és örüljenek, hogy egy olyan különleges helyen tanulhatnak, ahol fontosak az emberi értékek, fontos a hit és fontosak a gyerekek.
Minden jót kívánok az egész közösségnek!
Üdvözlettel és szeretettel: Dányi Genica (Duma Enikő)
Magyar 
Română