Antal (Vaszi) Erika

Antal (Vaszi) Erika vagyok, Gyimesközéplok Boros patakán élek öt éve férjemmel és két fiammal.
2006-ban fejeztem be a líceumi éveimet az Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumben, s az itt töltött idő, tanulás, tapasztalat, tudás vezet mostani életemben is. Továbbtanultam, négy évet Székelyudvarhelyen közgazdász–kereskedelem-marketing szakon, jelenleg gyermeknevelésen vagyok.

Visszagondolva a líceumi éveimre, mindig szeretet, öröm, boldogság tölti be szívemet. Annyi sok mindent tanultunk ebben az iskolában! Megerősödött hitünk is, mivel minden vasárnap este az egész iskola együtt végezte a szentmiséket s ezzel mindig egy új hétre kértük az áldást közösen. Minden évben együtt töltöttük az iskola védőszentjének ünnepét a kápolnában, népviseleteinkkel szebbé tettük az ünnepet. Közösen ünnepeltük a gólyabálokat, maturandusokat, ballagásokat, ezeket mindig szentmisével kezdtük. Ezen alkalmakkor mindig zengett, csengett az épület az imáktól és a szép énekektől. Itt tanultuk meg, hogy minden diák, osztály egyforma, senki sem volt kivétel, hiába más-más személyiségek voltunk, itt mindig összekovácsolt a szeretet, béke. Ebben sokat segítettek tanáraink, nevelőink s a papbácsi, így alkottunk együtt egy felejthetetlen közösséget. Benne voltam az iskola kórusában, ami felejthetetlen maradt élmény számomra, aki teheti, soha se hagyja ki ezeket a dolgokat. Mindezek motiváltak arra, hogy a kisebb testvéreimet bátorítsam, hogy ők is ebben az iskolában végezzék el tanulmányaikat. Sikerült is, mert utánam öten itt fejezhették be a líceumot, ami hálával tölt el bennünket.
Külön élmény, hogy mi léphettünk be, kezdhettük el az új épületben a diákéveinket. Minden új volt: osztályfőnök, osztálytársak, tanárok, osztálytermek. De minden nap együtt voltunk iskolában és szilenciumon, egymást segítettük a tanulásban. Az osztálykiránduláskor bátrabban mertünk beszélni csínytevéseinkről az osztályfőnöknek, ahol ő is jobban megismert minket s ezek után merte vállalni a hibáinkat mással szemben is. Néha a papbácsi, tanárok szigorúan álltak előttünk, mi megrémülve vártuk, hogy mit fognak mondani, de mindig csak a jóra buzdítottak. Mindig féltem, tartottam a papbácsitól is, pedig ő egy jó ember, a jót akarja kihozni minden gyerekből.

Nagyon nehéz volt elszakadni a papbácsitól, tanároktól, osztálytársaktól, de ez az iskola megtanított, hogy sosem vagyok egyedül, mert ezeket a kapcsolatokat ápolhattam, vihettem tovább az életemben.

Kedves végzős diákok! Mivel nem a legjobban alakult a ballagásotok, nem tölthetitek együtt az utolsó osztályfőnöki órát, ezért több alkalommal szervezzetek osztálytalálkozót, mert az egy emlékezés a szép diákévekből. Sok sikert kívánok az érettségihez, s bármi történik, mindig előre tekintsetek!
„Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni” (Alfred Camus)

Kedves volt tanáraink, jelenlegi tanárok! Továbbra is folytassák lelkiismeretesen hivatásukat, munkájukat, tudásukat adják át a diákoknak, annak érdekében, hogy jobb eredményeket érhessenek el, mert ez viszi őket egy jobb színvonalú életen felé.
Ahhoz, hogy egy színvonalas iskola lehessen továbbra is, úgy gondolom, az összes alkalmazottnak egy célért való dolgozása szükséges.

“Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud.” (Móricz Zsigmond)

A szép hagyományokat folytassák (pl. kicsengetés, szentmisék, iskola kórus), s ne hagyják értékeinket elveszni s azt az érzést, ami szebbé, ismertté tette iskolás éveinket.

Kedves papbácsi! Először is megköszönöm áldozatos munkáját, a megálmodott iskolát. Továbbra is adja át nagylelkű szeretetét diákjainak, hogy azzal a szeretettel tölthessék az ottlétüket, s mindig gondoljanak vissza magára.

“A csend gyümölcse az ima.
Az imádság gyümölcse a hit.
A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a szolgálat.”

Teréz anya