Kedves Te

Kedves Te,
azon diákok egyike vagyok én is, aki egykor ugyanazokon a folyósókon lépkedett, mint te, ugyanazon a vasárnap esti/hétfő reggeli szentmisén vett részt, mint te, és ugyanoda -a kép elé- ment hirdetést hallgatni, mint te.
A nevem Lengyelfi Emőke, jelenleg az Ökumené Doktori Iskola doktorandusza vagyok Kolozsváron. Bár picit több mint fél évtizede kicsengettek, mondhatom, hogy naponta eszembe jut valamilyen emlék: egy arc, egy óra, egy elhatározás, (amit anno ötöltem ki és éppen alkalmaznom kell, mert hasonló a helyzet az akkorihoz). Nagyon meghatározó emlékeim például a szentmise énekei: bizonyára ti is hallottátok a Papbácsitól, hogy “fiam, énekelj a misén, tanuld meg az éneket, mert aztán bárhova mész, tudsz énekelni”. Akkor ez a felszólítás nem nyert nagy hangsúlyt. Aztán amikor a kolozsvári templomok valamelyikében egy egyszerű köznapi szentmisén éppen nem volt vetítés és én mégis együtt tudtam énekelni a közösséggel, az leírhatatlan volt. Apró tény ez, mégis fontos.
Hogy mit üzenek Neked, aki még itt tanulsz az iskolánkban, az majdhogynem egyértelmű: használj ki minden egyes percet arra, hogy megéld és átéld a történéseket, a napi találkozásokat (könnyen lehet, hogy egy életre szóló barátság gyökerei is hajtani kezdenek), és mindeközben figyeld azt magadban, hogy egy-egy beszélgetés, egy-egy prédikáció hogyan kanyarít a Jóisten felé.
Neked, aki végzős diák vagy ebben a különleges és mondhatni szomorú helyzetben, azt tanácsolom, hogy mint a mókus, raktározd el az eddigi évek emlékeit, tudatosan próbálj visszagondolni néhány eseményre, órára, szünetre, és adj hálát ezekért, mert már mind a tarisznyádban vannak: amikor szükségét érzed, amikor hiányzik az utolsó félév, csak kapd elő és emlékezz.
A Papbácsi és a tanárok felé szóló üzenetem írásakor elgondolkodom: ez az esetek nagy részében éppen fordítva van. Ők azok, akik előttünk járva ellátnak tanáccsal, így nekem a hála szavai jutnak: egy egyszerű köszönöm azért, hogy neveltek, hogy tanítottak, hogy kitaposták az utat és vezettek. Köszönöm!
Sok-sok 25 évet, SzEG!
Soli Deo Gloria!