(R\u00e9szletet szeretn\u00e9k elk\u00fcldeni a most k\u00e9sz\u00fcl\u0151 \u00faj k\u00f6nyvemb\u0151l\u2026 Nagyon sajn\u00e1lom, hogy nem tudtam hamarabb k\u00fcldeni. Belecs\u00f6ppent\u00fcnk a vizsgaid\u0151szakba\u2026 \u263a K\u00edv\u00e1nok \u00e1ldott napokat!! Vigy\u00e1zzanak magukra\u2026 \u263a)
Isten mindig tudja, hogy mire van sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk. Ha kez\u00e9be helyezz\u00fck \u00e9let\u00fcnket, akkor a legkil\u00e1t\u00e1stalanabb helyzetb\u0151l is ki tud vezetni a f\u00e9nyes, tiszt\u00e1n l\u00e1that\u00f3, helyes \u00fatra. T\u00f6rt\u00e9netemet folytatva ezt a csod\u00e1latos \u00e9letesem\u00e9nyt szeretn\u00e9m megosztani.
Nem v\u00e1rtam a h\u00e9tf\u0151t. Tudtam azt, ha leadom a dokumentumaimat, akkor biztos nem fejl\u0151d\u00f6k hivat\u00e1somban. De ann\u00e1l ink\u00e1bb v\u00e1rtam a vas\u00e1rnapot. Hiszen \u00e9letre sz\u00f3l\u00f3 esem\u00e9ny t\u00f6rt\u00e9nt falunkba: papszentel\u00e9sre ker\u00fclt sor. Tudtom szerint m\u00e9g ilyen nagy esem\u00e9ny nem volt k\u00f6zs\u00e9g\u00fcnkben. Sz\u00e1momra ez kett\u0151s \u00fcnnep volt. Mi, fiatalok az \u00fcnnep napj\u00e1n sorfalat \u00e1lltunk. \u00c9n a h\u00e1ts\u00f3 bej\u00e1ratn\u00e1l \u00e1lltam, bent a gy\u00f3ntat\u00f3f\u00fclke mellett. Egyszer csak egy atya ment el el\u0151ttem. N\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9s ut\u00e1n visszafordult \u00e9s odaj\u00f6tt hozz\u00e1m. Megfogta a karomat, \u00e9s azt k\u00e9rdezte:
<\/p>\n\n\n\n
Igen. Ez az atya Bersz\u00e1n Papb\u00e1csi volt. Isten k\u00fcldte azon a csod\u00e1latos napon oda hozz\u00e1m. Elmondtam a helyzetemet, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt velem. Azt is elmondtam, hogy az \u00e9neket v\u00e1lasztottam a hittan felv\u00e9teli helyett. Azon a napon megnyugtatott \u00e9s mondta, h\u00e9tf\u0151n ne menjek sehov\u00e1, mert felvesznek a teol\u00f3gia oszt\u00e1lyba. \u00c9s \u00edgy is volt. Isten megmutatta nekem hatalm\u00e1t \u00e9s kegyelm\u00e9t. Aki mindv\u00e9gig mellettem \u00e1llt, az anyuk\u00e1m volt. V\u00e9gig hitt abban, hogy nekem a papi hivat\u00e1s \u00fatj\u00e1n kell j\u00e1rnom, \u00e9s biztos volt benne, hogy a megfelel\u0151 iskol\u00e1ba fogok jutni. Nincsenek v\u00e9letlenek. \u00c9s ezt e kis \u00e9lett\u00f6rt\u00e9net is bizony\u00edtja.
Kedves olvas\u00f3, kedves bar\u00e1tom! E kis t\u00f6rt\u00e9net elolvas\u00e1sa ut\u00e1n gondolj vissza arra, amikor a leghat\u00e9konyabban megmutatkozott Isten az \u00e9letedben. Nagyon fontos ezt a nagy esem\u00e9nyt gyakran felid\u00e9zni, mert er\u0151teljesebben tudsz el\u0151rehaladni a hit \u00fatj\u00e1n. A kr\u00edzisekben is seg\u00edt meger\u0151s\u00f6dni, fel\u00e1llni az eles\u00e9sekb\u0151l. \u00c9n nagyon sokszor ebb\u0151l t\u00e1pl\u00e1lkozom. Mert megtapasztalni Isten ingyenes aj\u00e1nd\u00e9k\u00e1t olyan biztons\u00e1g, mely soha el nem m\u00falik. Ha van c\u00e9lod, tarts ki mellette. Ne engedd, hogy b\u00e1rmi vagy b\u00e1rki elt\u00e1ntor\u00edtson. Hiszen olyan k\u00f6nny\u0171 meginogni. De ann\u00e1l nehezebb visszat\u00e9rni az eredeti c\u00e9lhoz. Ha az \u00e9n esetemet is n\u00e9zed, r\u00e1j\u00f6ssz arra, hogy egy fell\u00e1ngol\u00f3 \u00faj c\u00e9l lehet a veszted is. \u00c9leted elront\u00f3ja. Ez\u00e9rt figyelj Isten l\u00e1that\u00f3 jeleire, melyet embereken kereszt\u00fcl tesz sokszor. Ha mindezeket a kegyelmi aj\u00e1nd\u00e9kokat megtapasztaltad, helyezd Isten tenyer\u00e9re \u00e9leted, \u00e9s neh\u00e9z napjaidban gondolj vissza arra, amikor Isten a hivat\u00e1sod \u00fatj\u00e1ra vezetett.<\/p>\n\n\n\n
\u00daj \u00fat kezdete\u2026<\/p>\n\n\n\n
Szeptember 15. Minden di\u00e1k v\u00e1rva v\u00e1rt napja. Vagy nem? Minden di\u00e1k sz\u00e1m\u00e1ra egy \u00faj \u00fat kezdete, de f\u0151leg azon di\u00e1kok sz\u00e1m\u00e1ra, akik megv\u00e1ltozott k\u00f6rnyezetben kezdik meg ezt az utat. Tele izgalommal, sokszor \u00e1lmatlan \u00e9jszak\u00e1val, de ez a fajta izgalom tele van \u00f6r\u00f6m\u00f6kkel is. A k\u00f6vetkez\u0151 kis t\u00f6rt\u00e9net ink\u00e1bb azoknak a di\u00e1koknak, nem-di\u00e1koknak lesz \u00e9rdekes, akik egy \u00faj \u00e9lethelyzetbe kellett belehelyezkedjenek, esetleg otthonukt\u00f3l t\u00e1vol.
2009. szeptember 12., szombat. Nagy izgalommal pakoltuk ruh\u00e1imat a b\u0151r\u00f6ndbe. Azt\u00e1n 13., vas\u00e1rnap. A szentmis\u00e9t felaj\u00e1nlottam ez\u00e9rt az \u00faj tan\u00e9v\u00e9rt. 14., h\u00e9tf\u0151 reggel \u00f6t \u00f3ra. Eg\u00e9sz \u00e9jjel nem aludtam semmit izgalmamban. Gyomoridegem volt, hogy milyen is lesz az \u00faj \u00e9letem. A hajnal csendj\u00e9ben, k\u00f6nnyes b\u00facs\u00fat v\u00e9ve sz\u00fcleimt\u0151l, elindultam a busz\u00e1llom\u00e1s fele. Igaz, hogy itthon voltam m\u00e9g a faluban, de f\u00e9lelemmel tettem meg az els\u0151 l\u00e9p\u00e9seket a busz l\u00e9pcs\u0151j\u00e9n. A munk\u00e1ba igyekv\u0151 emberek n\u00e9ztek \u00e9s mosolyogtak. \u201eItt egy kicsi barna gyermek nagy poggy\u00e1sszal, \u00e9leter\u0151vel. Indul iskol\u00e1ba\u201d \u2013 mintha ezt olvastam volna ki a biztat\u00f3 tekintetekb\u0151l \u00e9s mosolyokb\u00f3l. Amikor Cs\u00edkszered\u00e1ba meg\u00e9rkezt\u00fcnk, eligaz\u00edt\u00e1st k\u00e9rtem, hogy mik\u00e9nt tudok eljutni a vonat\u00e1llom\u00e1sra. Ugyanis nagyon ritk\u00e1n j\u00e1rtunk a v\u00e1rosba \u00e9s nem ismertem a helyet. Ahogy most visszagondolok gyermekkoromra, elemi iskol\u00e1sk\u00e9nt anyuk\u00e1m m\u00e9g mindig ott volt mellettem minden fontosabb esem\u00e9nyn\u00e9l, mely velem t\u00f6rt\u00e9nt. A kis Roncali, a k\u00e9s\u0151bbi XXIII. J\u00e1nos p\u00e1pa jut eszembe, mikor \u00faj \u00e9let rem\u00e9ny\u00e9ben kisgyerekk\u00e9nt egyed\u00fcl indul az \u00faj iskol\u00e1ja fele. Igen. Ekkor, kilencedikesk\u00e9nt anyuk\u00e1m m\u00e1r teljesen a feln\u0151ttes \u00e9nemet l\u00e1tta bennem, \u00e9s Isten kez\u00e9be helyezett, hogy \u0150 legyen az, aki mellettem van \u00e9s seg\u00edt a neh\u00e9zs\u00e9gekben. Ahogyan ballagtam a vonat\u00e1llom\u00e1s fele, \u00f6sszegy\u0171ltek a k\u00f6nnyeim. De a h\u00e1la k\u00f6nnyei voltak ezek. Azok\u00e9rt hullt, akik hittek bennem v\u00e9gig. Akik tudt\u00e1k, hogy Isten aj\u00e1nd\u00e9ka vagyok. Kiv\u00e1lasztott, aki J\u00e9zusra mutat, \u00e9s kiosztja a r\u00e1 v\u00e1gy\u00f3knak. Miut\u00e1n megv\u00e1s\u00e1roltam a vonatjegyemet \u00e9s eligaz\u00edt\u00e1st kaptam, hogy melyik vonatra is kell felsz\u00e1lljak, egy olyan f\u00fclk\u00e9ben kaptam helyet, ahol egy fiatalember egyed\u00fcl \u00fclt. Csendben voltam \u00e9s csod\u00e1ltam ezt az \u00faj helyzetet. Hiszen vonaton sem \u00fcltem m\u00e9g addig. Nagyon kellemes volt. Amikor m\u00e1r a felcs\u00edki falvakat elhagytuk, \u00e9rdekes \u00e9rz\u00e9s fogott el. Kicsit megingott a magabiztoss\u00e1gom. Nem tudtam, hol kell lesz\u00e1lljak, \u00edgy megk\u00e9rdeztem az \u00fariembert, merre tart, \u00e9s k\u00e9rtem, a gyimesfels\u0151loki vonat\u00e1llom\u00e1shoz k\u00f6zeledve figyelmeztessen engem, mert nem tudom, mikor kell lesz\u00e1llni. Mosolyogva megnyugtatott, hogy id\u0151ben fog sz\u00f3lni. Azt\u00e1n k\u00e9rd\u00e9seket kezdett feltenni nekem, melyekre illedelmesen v\u00e1laszoltam is. Egyik k\u00fcl\u00f6n\u00f6s meg\u00e1llap\u00edt\u00e1sa az volt, \u00edgy ismeretlen\u00fcl, hogy bel\u0151lem biztos pap lesz. Nagyon megh\u00f6kkentem, hiszen csak \u00fagy a semmib\u0151l jelentette ki. Akkori id\u0151ben m\u00e9g sz\u00e9gyelltem felv\u00e1llalni, hogy papi hivat\u00e1st \u00e9rzek, tal\u00e1n az\u00e9rt is, mert szellemi t\u00e9ren nem a legjobban produk\u00e1ltam addig. \u00cdgy csak csendesen \u00e9s elcsukl\u00f3 hangon k\u00e9rdeztem meg, hogy ezt mib\u0151l gondolja\u2026 A v\u00e1lasza annyi volt, hogy nagyon l\u00e1tszik rajtam. Meg kell mondjam, nagyon \u00f6rvendtem ennek. \u00d6rvendtem, hogy ez az idegen, kedves ember ilyennek l\u00e1t engem. Mikor m\u00e1r k\u00f6zeledt\u00fcnk, jelzett, hogy k\u00e9sz\u00fcljek, mert a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e1llom\u00e1sn\u00e1l le kell sz\u00e1llnom. Megk\u00f6sz\u00f6ntem a t\u00e1rsas\u00e1got, a besz\u00e9lget\u00e9st \u00e9s a seg\u00edts\u00e9get. Isten \u00e1ld\u00e1s\u00e1t k\u00e9rve elb\u00facs\u00faztam \u00e9s lesz\u00e1lltam a vonatr\u00f3l. Ism\u00e9t izgalom volt bennem, mert nem tudtam, merre van az iskola, merre kell mennem. Egyszer csak di\u00e1kokat l\u00e1ttam nagy h\u00e1tizs\u00e1kokkal \u00e9s Bersz\u00e1n Lajos papb\u00e1csit is. Sz\u00e9les mosollyal mentem oda hozz\u00e1juk \u00e9s a papb\u00e1csi nagyon meg\u00f6r\u00fclt nekem. Mivel \u00e9rte aut\u00f3val j\u00f6ttek, mondta, csatlakozzam a l\u00e1nyokhoz, \u0151k is az iskol\u00e1hoz tartanak. Sz\u00f3lni sem mertem semmit, csak a h\u00e1tuk m\u00f6g\u00f6tt ballagtam. Egyszer csak az egyik l\u00e1ny h\u00e1trafordult \u00e9s bemutatkozott, \u00e9s elkezdt\u00fcnk besz\u00e9lgetni. Mikor meg\u00e9rkezt\u00fcnk egy falubeli fi\u00fa fogadott \u00e9s megmutatta a szob\u00e1mat. Bent sok \u00e1gy k\u00f6z\u00fcl egyet kiv\u00e1lasztottam. Eml\u00e9kszem most is, hogy anyuk\u00e1k \u00fcltek az egyik \u00e1gyon. \u00c9n meg kezdtem kipakolni a b\u0151r\u00f6nd\u00f6mb\u0151l. \u00d6r\u00f6k \u00e9letre megtanultam, hogy kell \u00e1gyat vetni\u2026 ugyanis akkor, ott nem tudtam m\u00e9g megvetni az \u00e1gyamat. Nagyon sokat szerencs\u00e9tlenkedtem, \u00e9s f\u0151leg sz\u00e9gyenkeztem, mert ott \u00fcltek az anyuk\u00e1k, \u00e9s l\u00e1tt\u00e1k, hogy egy \u00e1gyat sem tudok megvetni. Sok pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1s ut\u00e1n valamilyennek siker\u00fclt, majd mentem az oszt\u00e1lyterembe. S\u00edri csend volt a folyos\u00f3n. Amikor oda\u00e9rtem az oszt\u00e1lyterem ajtaja el\u00e9, egyszer csak megsz\u00f3lalt a cseng\u0151. Az oszt\u00e1lyt\u00e1rsaim j\u00f6ttek ki, \u00e9s \u00e9n mentem be. Mikor az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6kh\u00f6z \u00e9rtem, bemutatkoztam, mire \u0151 csak annyit mondott, hogy \u00f6rvend, de az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6ki \u00f3ra \u00e9ppen most \u00e9rt v\u00e9get, igyekezzek sorba \u00e1llni, mert kezd\u0151dik hamarosan a nyit\u00f3 szentmise. Mikor kij\u00f6ttem az \u00e9p\u00fclet ajtaj\u00e1n, m\u00e1r mindenki sorba volt \u00e1llva. H\u00e1tul akartam maradni, \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl a t\u00f6bbiek ut\u00e1n menni, de a tizenkettedikesek el\u0151re k\u00fcldtek. Olyan \u00e9g\u0151 volt, \u00fagy \u00e9reztem, mindenki csak engem n\u00e9z. Azt\u00e1n az oszt\u00e1lyomhoz csatlakoztam, ott h\u00e1tul \u00e1lltam egyed\u00fcl, ugyanis p\u00e1ratlan sz\u00e1mban voltunk. A szentmise nagyon sz\u00e9p \u00e9s \u00e9rt\u00e9kes volt, tele biztat\u00e1sokkal. Szentmise ut\u00e1n mindenki hazamehetett. A bentlak\u00f3knak szabad foglalkoz\u00e1s volt, ekkor tettem mindent rendbe az \u00e1gyam k\u00f6r\u00fcl \u00e9s a szekr\u00e9nyemben. D\u00e9lut\u00e1n az udvaron s\u00e9t\u00e1lgattam egyed\u00fcl. Hi\u00e1nyoztak nagyon az otthoniak. Egyszer csak egy kis banda ver\u0151d\u00f6tt \u00f6ssze, ahov\u00e1 engem is h\u00edvtak. Ott egy v\u00e9gz\u0151s di\u00e1k \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt t\u0151lem, \u00e9s p\u00e1rtfog\u00e1sa al\u00e1 vett. Nagyon sz\u00e9p eml\u00e9kek. Az oszt\u00e1lyk\u00f6z\u00f6ss\u00e9gbe kezdetben kiss\u00e9 neh\u00e9z volt beilleszkedni. Ezt is elmes\u00e9lem\u2026 M\u00e1snap reggel, mikor bementem az oszt\u00e1lyba, h\u00e1tul \u00fcltem le, ahol egy pad \u00e9s egy sz\u00e9k volt odak\u00e9sz\u00edtve ut\u00f3lag nekem, k\u00fcl\u00f6n. Mindenki mindenkit ismert \u00e9s mindenki mindenkivel besz\u00e9lgetett. Velem nem foglalkozott senki, visszah\u00faz\u00f3dott voltam, csak figyeltem. Ez \u00edgy ment p\u00e1r napig. De egyik reggel nagyon honv\u00e1gyam volt. Haza akartam menni. \u00c9s elkezdtem s\u00edrni a h\u00e1ts\u00f3 padban. Erre mindenki odaj\u00f6tt hozz\u00e1m, \u00f6lelni kezdtek, nagyon megsajn\u00e1ltak, vigasztaltak. Az\u00f3ta mindig figyeltek r\u00e1m. S\u0151t, m\u00e1r a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9vben padt\u00e1rsam is ker\u00fclt. Mindenki a sz\u00edv\u00e9be z\u00e1rt. \u00c9n voltam mindenki \u2019Ott\u00f3k\u00e1ja\u2019. \u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt az \u00faj \u00fat megkezd\u00e9se a gyimesfels\u0151loki \u00c1rp\u00e1d-h\u00e1zi Szent Erzs\u00e9bet R\u00f3mai-Katolikus L\u00edceumban.<\/p>","protected":false},"featured_media":0,"template":"","meta":[],"class_list":["post-516","rolunk_irtak","type-rolunk_irtak","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/szenterzsebet.ro\/ro\/wp-json\/wp\/v2\/rolunk_irtak\/516","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/szenterzsebet.ro\/ro\/wp-json\/wp\/v2\/rolunk_irtak"}],"about":[{"href":"https:\/\/szenterzsebet.ro\/ro\/wp-json\/wp\/v2\/types\/rolunk_irtak"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/szenterzsebet.ro\/ro\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=516"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}