Június 6-án búcsúztak az iskolapadoktól végzős diákjaink. A hagyományoknak megfelelően az idén is lovas felvonulással kezdődtek az események. Szép napsütéses reggelen 9 óra körül gyülekeztek a lovasok és a szekerek az iskola udvarán, majd elindultunk s díszes menetben jártuk be az iskolának helyt adó felsőloki főutcát. A gyermekek egy része lóháton, de többségükben szekéren ülve tették meg ezt az utat. Megtisztelte jelenlétével az eseményt Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, aki Bálint Gergely igazgató úrral együtt a menetoszlop élén haladt egy hintóban. 

A hálaadó szentmise kb fél 11 órakor kezdődött az iskola faépülete előtt felállított pódiumon. A szentmisét Tamás József püspök úr mutatta be. A liturgia fényét fúvós zenekar és a líceum kórusa emelte. Az erős napsütésben a diákok példamutató kitartással viselték a nap hevét. A két 12-es évfolyammal együtt az idén először ballagtak az esti képzés kereteiben idén érettségiző felnőttek is. A szentmise után a népviseletbe öltözött végzősök átöltöztek, felvették az egységes kicsengetésre készitett ruháikat és megkezdődött a kicsengetési ünnepség. 

A korábbi évek gyakorlata szerint a búcsúztató beszédek elhangzása után az elköszönő diákok az iskola zászlójának rúdján kis réztáblácskákon rögzítették a nevüket.

Találkozunk 2020-ban! Isten veletek! 

2010. május 14-16. között négy diákunk vett részt a Zilahon megrendezett országos, ökumenikus jellegű hittan olimpián. A versenyen első helyezést Tankó Ildikó, XI. A osztályos, második helyezést Tankó Emőke, IX. A osztályos tanuló ért el. A többiek is szép eredménnyel vettek részt a versenyen. Ezúton gratulálunk mindegyiküknek az elért eredményekért!

Fényképek:

bal oldalon: A résztvevő diákjaink

alul: A verseny helyezettjei

Gyimesben Domokos Pál Péter hagyatéka

A Domokos Pál Péter hagyatékából származó kéziratok szerdától a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium könyvtárát gazdagítják. Az itt dolgozó tanárok, itt tanuló diákok ezekből a feljegyzésekből, vázlatokból tanulhatják azt a szeretetet, amivel ő szerette nemzetét, ápolta, gazdagította a magyar kultúrát.

 Könyvtáros nap az  Árpádházi Szent Erzsébet Liceumban

Iskolánk V. és VII.osztályos tanulói a könyvtárosnő biztatására könyvkészítésbe kezdtek, és egy kis ünnepséget szerveztek a könytáros nap alkalmából. Az V.osztályosok mesét írtak, a VII. osztály pedig Toldit rajzolták le énekenként. Ezeket a lapokat beköttettük és így készültek el: Az V. osztály csodás meséi, és Toldi Felsőlokon(VII) című könyvek, amelyeket ők mutattak be iskolánk diákjainak.

Karácsonykor Isten gyermekként érkezik világunkba. Nem felnőttként jön közénk, hanem gyenge és segítségre szoruló kisgyerekként. Isten gyermekként akar megszabadítani bennünket nagyzási hóbortunktól, hogy olyanok akarunk lenni, mint az Isten. Isten a gyermek erőtlenségében akar hozzánk jönni, hogy feltörje megkeményedet szívünket. Egy gyermek megnevetteti a megkeményedett és megkeseredett embereket. Ha Isten gyermekként jön hozzánk, ez azt jelenti, hogy gyengéden és szeretetteljesen kell vele bánnunk. Istenen nem tudunk úrrá lenni. Csak megsejthetjük szívünk csendjében. Istent csak gyengéden megérinthetjük a tiszta hallgatás helyén, amelyet nem érintett meg e világ és gondolataink zaja. Istenről nem beszélhetünk hangoskodó szavakkal, hanem csak olyan szelíden és csendesen, mint ahogyan egy kisgyermekhez szólunk. Egy gyermekkel nem folytathatunk okos beszélgetéseket, olyan szavakra van szükségünk, amelyek szívünkből fakadnak. Csak úgy találkozunk Istennel, ha megnyitjuk előtte szívünket.

Az álomban megjelenő gyermek annak a hamisítatlan és eredeti képe, amelyet Isten mindegyikünkről magának készített. Karácsonykor Isten a jászolban fekvő gyermekben erre az egyedi és sértetlen képre akar emlékeztetni, amely gyakran ott rejtőzik bennünk a sok kép és álarc mögött, amelyeket magunkra húztunk. Mi nem csak azok az emberek vagyunk, akik környezetük elvárásait és elképzeléseit teljesítik. Nem csak szüleink gyermekei vagyunk. Isten gyermekei vagyunk. Egy egyedi képet valósítunk meg, amelyet Isten csak bennünk enged megvalósulni.
Az álomban megjelenő gyermek az újrakezdés szimbóluma. Karácsonykor Isten megadja az új kezdés lehetőségét. Nem tart bennünket fogva életünk története, a múlt sérülései, és némely életünkről szőtt álom meghiúsulása. Újra álmodhatjuk a teljes élet régi álmait. Több joguk van, mint a reményvesztettségünknek. Mert ha Isten gyermekként jön közénk, akkor lehetővé tesz számunkra egy újrakezdést. Akkor megígéri nekünk, hogy életünkben minden jóra fordulhat, hogy még nem túl késő, hogy Isten most ebben a pillanatban meg akar születni bennem, hogy múltam Istent nem tartja attól távol, hogy bennem minden átváltozzon és megújuljon. Krisztus születésében a mi saját kezdetünket ünnepelhetjük. Nagy Szent Leó pápa karácsonyi beszédében erről így beszél: „Ma újra kezdhetek, mivel Isten gyermekként megszületett bennem.” (Anselm Grün)