Karácsonykor Isten gyermekként érkezik világunkba. Nem felnőttként jön közénk, hanem gyenge és segítségre szoruló kisgyerekként. Isten gyermekként akar megszabadítani bennünket nagyzási hóbortunktól, hogy olyanok akarunk lenni, mint az Isten. Isten a gyermek erőtlenségében akar hozzánk jönni, hogy feltörje megkeményedet szívünket. Egy gyermek megnevetteti a megkeményedett és megkeseredett embereket. Ha Isten gyermekként jön hozzánk, ez azt jelenti, hogy gyengéden és szeretetteljesen kell vele bánnunk. Istenen nem tudunk úrrá lenni. Csak megsejthetjük szívünk csendjében. Istent csak gyengéden megérinthetjük a tiszta hallgatás helyén, amelyet nem érintett meg e világ és gondolataink zaja. Istenről nem beszélhetünk hangoskodó szavakkal, hanem csak olyan szelíden és csendesen, mint ahogyan egy kisgyermekhez szólunk. Egy gyermekkel nem folytathatunk okos beszélgetéseket, olyan szavakra van szükségünk, amelyek szívünkből fakadnak. Csak úgy találkozunk Istennel, ha megnyitjuk előtte szívünket.

Az álomban megjelenő gyermek annak a hamisítatlan és eredeti képe, amelyet Isten mindegyikünkről magának készített. Karácsonykor Isten a jászolban fekvő gyermekben erre az egyedi és sértetlen képre akar emlékeztetni, amely gyakran ott rejtőzik bennünk a sok kép és álarc mögött, amelyeket magunkra húztunk. Mi nem csak azok az emberek vagyunk, akik környezetük elvárásait és elképzeléseit teljesítik. Nem csak szüleink gyermekei vagyunk. Isten gyermekei vagyunk. Egy egyedi képet valósítunk meg, amelyet Isten csak bennünk enged megvalósulni.
Az álomban megjelenő gyermek az újrakezdés szimbóluma. Karácsonykor Isten megadja az új kezdés lehetőségét. Nem tart bennünket fogva életünk története, a múlt sérülései, és némely életünkről szőtt álom meghiúsulása. Újra álmodhatjuk a teljes élet régi álmait. Több joguk van, mint a reményvesztettségünknek. Mert ha Isten gyermekként jön közénk, akkor lehetővé tesz számunkra egy újrakezdést. Akkor megígéri nekünk, hogy életünkben minden jóra fordulhat, hogy még nem túl késő, hogy Isten most ebben a pillanatban meg akar születni bennem, hogy múltam Istent nem tartja attól távol, hogy bennem minden átváltozzon és megújuljon. Krisztus születésében a mi saját kezdetünket ünnepelhetjük. Nagy Szent Leó pápa karácsonyi beszédében erről így beszél: „Ma újra kezdhetek, mivel Isten gyermekként megszületett bennem.” (Anselm Grün)