Karácsonykor Isten gyermekként érkezik világunkba. Nem felnőttként jön közénk, hanem gyenge és segítségre szoruló kisgyerekként. Isten gyermekként akar megszabadítani bennünket nagyzási hóbortunktól, hogy olyanok akarunk lenni, mint az Isten. Isten a gyermek erőtlenségében akar hozzánk jönni, hogy feltörje megkeményedet szívünket. Egy gyermek megnevetteti a megkeményedett és megkeseredett embereket. Ha Isten gyermekként jön hozzánk, ez azt jelenti, hogy gyengéden és szeretetteljesen kell vele bánnunk. Istenen nem tudunk úrrá lenni. Csak megsejthetjük szívünk csendjében. Istent csak gyengéden megérinthetjük a tiszta hallgatás helyén, amelyet nem érintett meg e világ és gondolataink zaja. Istenről nem beszélhetünk hangoskodó szavakkal, hanem csak olyan szelíden és csendesen, mint ahogyan egy kisgyermekhez szólunk. Egy gyermekkel nem folytathatunk okos beszélgetéseket, olyan szavakra van szükségünk, amelyek szívünkből fakadnak. Csak úgy találkozunk Istennel, ha megnyitjuk előtte szívünket.

Az álomban megjelenő gyermek annak a hamisítatlan és eredeti képe, amelyet Isten mindegyikünkről magának készített. Karácsonykor Isten a jászolban fekvő gyermekben erre az egyedi és sértetlen képre akar emlékeztetni, amely gyakran ott rejtőzik bennünk a sok kép és álarc mögött, amelyeket magunkra húztunk. Mi nem csak azok az emberek vagyunk, akik környezetük elvárásait és elképzeléseit teljesítik. Nem csak szüleink gyermekei vagyunk. Isten gyermekei vagyunk. Egy egyedi képet valósítunk meg, amelyet Isten csak bennünk enged megvalósulni.
Az álomban megjelenő gyermek az újrakezdés szimbóluma. Karácsonykor Isten megadja az új kezdés lehetőségét. Nem tart bennünket fogva életünk története, a múlt sérülései, és némely életünkről szőtt álom meghiúsulása. Újra álmodhatjuk a teljes élet régi álmait. Több joguk van, mint a reményvesztettségünknek. Mert ha Isten gyermekként jön közénk, akkor lehetővé tesz számunkra egy újrakezdést. Akkor megígéri nekünk, hogy életünkben minden jóra fordulhat, hogy még nem túl késő, hogy Isten most ebben a pillanatban meg akar születni bennem, hogy múltam Istent nem tartja attól távol, hogy bennem minden átváltozzon és megújuljon. Krisztus születésében a mi saját kezdetünket ünnepelhetjük. Nagy Szent Leó pápa karácsonyi beszédében erről így beszél: „Ma újra kezdhetek, mivel Isten gyermekként megszületett bennem.” (Anselm Grün)

Árpádházi Szent Erzsébet ünnepi szentmise
Gyimesfelsőlok, 2009.november 19.

„Tudod, hogy érted történnek mindenek — mit búsulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.”

Babits Mihály: Zsoltár férfihangra című versének első szakaszában megcsillantja a hitet / a bizalmat ember és Isten között. Olyan ez, mit, amikor a csepp megszólítja a tengert, ahová tartozik. Az aggodalmak, a félelmek a különböző krízisek idején most ebben a pillanatban  egy szigeten vagyunk ahol egy 15 éves álom teljesült vagy folyamatban van és egy magyar csodát ünneplünk, ahol  a fegyverektől és erőszaktól hangos világban  egy enyhe női hang  erősebb volt. Az élet számtalanszor igazolta: a gyűlölet megreked a maga medrében, de az Isten felé forduló szeretetet visszhangozza a történelem. A Biblia szavai szerint  „Aki, meg akarja menteni életét elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért megmenti azt.”

Kedves Papbácsi!

Köszönöm, hogy lehetőséget adott elmondani gondolataimat a Szent Erzsébet Gimnáziumban eltöltött éveimről.

Először is köszönetet szeretnék mondani a magam és a többi moldvai csángó  gyerek nevében Önnek mint az iskola „lelkének”, osztályfőnökömnek Bálint Gergely Igazgató Úrnak, a tanári karnak és nem utolsó sorban a magyarországi és más országokban élő magyaroknak akik anyagi támogatása nélkül nem tudtunk volna fizetés nélkül tanulni.

Nekem személyesen egyetlen továbbtanulási lehetőség volt az Árpádházi Szent Erzsébet Gimnázium. Annak ellenére, hogy különbségek voltak a székelyek, a gyimesi csángók és köztünk a moldvai csángók között nem alakultak ki konfliktusok emiatt. Egy közösség voltunk.

Én itt tanultam meg a Miatyánkot az októberi rózsafüzérek alatt, és a májusi litániák alatt a Mária imákat. Nagy összekötő erő volt az együtt imádkozás.

Számomra nagy öröm, hogy benne voltam az iskola énekkarában. Minden iskolai, vallási, történelmi ünnepre sokat készültünk Antal Tibor énektanár vezetése alatt, akinek sok köszönet jár.

Gratulálok  a 15. éves jubileumnak és kívánom, hogy továbbra is örömmel, szeretettel folytassák munkájukat.

  Tisztelettel,                     
D.T. Genica - Enikő